2018. szeptember 25., kedd

Érezni akarlak 18+



JinYoung

Észrevétlenül osontam be Markhoz, miközben a többiek valamivel elfoglalták magukat. Ez volt a harmadik állomása a turnénknak, én pedig már alig vártam, hogy végre kettesben lehessünk. Fél éve, hogy megtudtam Markról, hogy meleg, amitől minden addig elhalt reménysugaram új erőre kapott, hogy talán egyszer az enyém lehet majd. Nem is kellett sokat várnom a vallomására, mire gondolkodás nélkül igent mondtam. Még most is emlékeztem az első csókunk ízére. Vadul harapdáltam azokat a felduzzadt, pirosló párnáit, amikből akaratlanul is kiserkent a vére. Ezt persze nem kevés szenvedéllyel viszonozta, mikor a falhoz nyomva a levegőt is kipréselte a tüdőmből, hogy aztán ő töltse meg azt. Ez volt a mi szenvedélyünk, kívülről az ártatlan, pajkos imázs volt az álcánk, de amint szabad teret kaptunk, és egyedül lehettünk, csak egymásnak éltünk. Mark viszont akármennyire tüzelte fel a hevességem, egy valamit nem mert megtenni. Hónapok óta könyörögtem neki, hogy tegyük végre meg, ő azonban valahányszor rátértünk volna a lényegre, mindig visszavonulót fújt. Legutóbb azt hittem, beleőrülök, mikor a félkeménnyé duzzadt szerszámomat magamnak kellett elintéznem. Mark viszont valahányszor megfutamodott, azokkal az ártatlan bociszemeivel meredt rám meztelenül, az ágyon térdelve. Annyira akartam őt, érezni, ahogyan bennem lüktetett, mert nem vágytam semmi másra. Néha elgondolkodtam, talán mégis csak nekem kellene a kezembe vennem az irányítást, de valahányszor erre az elhatározásra jutottam, Mark feszülő vágya, és tüzesen izzó tekintete, mindig megadásra késztetett. Magamban akartam, és ennek ma éjszaka jött el az ideje. Már a koncerten is éreztem, hogy mennyire felszabadultabb volt, és sokkal többet ért hozzám, mint azt ezelőtt bármikor. Mióta együtt voltunk különösen figyelt ezekre a skinshipekre, még véletlenül se akarta, hogy az a leplezetlen szikra, ami közöttünk volt lángra lobbanjon, és felperzselje a bandát és valamennyi rajongót.

Sötétség lepte el a szobát, mikor beléptem, csak tapogatva tudtam kivenni az előttem sorakozó bútorokat. Csendben léptem a hálószoba felé, majd a kilincset lenyomva előbb csak a fejemet dugtam be a résen. Mark öntudatlanul aludt az ágyon, még a takarót is lusta volt magára teríteni. Biztosan kimerült az egész napos próbáktól, és az esti fellépéstől. Hasáról hanyagul felgyűrődött a pólója, melynek köszönhetően az alsó kockái szemtelenül kacsintottak a holdfénnyel megvilágított szobában. Kiszáradt a szám, ha arra gondoltam percekkel később az ajkaim kényeztetésétől fognak megfeszülni, majd elernyedni. Nem is kellett több, határozottan beljebb léptem, majd magunkra zárva az ajtót, előbb az éjjeli lámpát kapcsoltam fel, amivel halvány fényt bocsájtottam a narancsos árnyalatú falakra. Mark észlelte a változást, de még küzdött, hogy az álmok fogja maradhasson. Nekem viszont eddig volt erőm visszafogni magamat. Előbb csak az egyik lábammal térdeltem az ágyára, aminek súlyától besüppedt a puha matrac, majd átlendítve másik lábamat, már lovagló ülésben szorítottam a combjaim közé Mark őrjítően keskeny csípőjét. Erre a hirtelen jött változásra már neki is kipattantak a szemei. A gyors fényváltozás eredményeképp először csak hunyorogva próbálta kivenni az alakomat, majd ahogy realizálta, hogy én voltam az, a kezei máris az derekamat fogták. Nem teketóriáztam, éhesen hajoltam az ajkaira, amiket megadóan tárt ki nekem. Nyelvünk régi ismerősként üdvözölték egymást, s percekig járták lázas keringőjüket. Nyögéseink, elhalt morgásain töltötték be a teret, én pedig lassan húztam felfele Markról a felsőjét, aki megadóan emelte feljebb a felsőtestét, hogy egy határozott mozdulattal leránthassam róla, azalatt az egytized másodperc alatt, míg elváltak az ajkaink. A hajába kerestem kapaszkodót, amit erősen megragadtam a tövénél. Mark csak morgott a hevességtől, amitől bennem csak még inkább fellángolt a vágy.
- JinYoung! – Sóhajtotta a számba, mert nem akartam egy percre se elválni a duzzadt ajkaitól. – JinYoung, lassabban! – Kérlelt, de én már száguldottam. Tudtam jól, még nem törtem be teljesen, az a kiölhetetlen dac, még ott burjánzott benne, amit tövestől akartam kitépni. Ajkától elválva kezdtem el arcának élét csókolni, majd nyelvemmel is végighúzva, siklottam lejjebb. Előbb fülét, majd a nyakának érzékenyebb pontjait vontam be ragacsos nyálammal. Éreztem, hogy nem kellett már sok ahhoz, hogy végre teljesen ellazuljon alattam, aminek egyre hangosabb zihálása volt a bizonyítéka. Eközben pedig a kezeimmel kitapogatva, téglakemény merevedésére fogtam. Az érzésre belenyögött az éjszakába. Csak áldani tudtam a menedzserünket, hogy a pihenésünk érdekében, hangszigetelt szobákat kért nekünk. Mark ebben a pillanatban vesztette el a józan eszét, miközben a csípőjét fellendítve, most a nadrágunkat szétfeszítő ékünk érintette egymást. Én se bírtam tovább szó nélkül, s erre csak úgy, mint Mark az imént, én is nyögdécselve ziháltam. Muszáj voltam lenézni, a szememmel is kiélvezni azt a látványt, ahogy a már átázott nadrágunk alatt ott lüktetett vágyunk legnagyobb bizonyítéka. Fél kézzel nyúltam le, hogy a másikkal megtarthassam magamat, s már cibáltam is lefele a felesleges anyagot. Mark ezt észlelve, gondolkodás nélkül a segítségemre sietett, s az alsónkkal együtt, egyszerre szabadított meg a ruháktól. Beleőrültem a látványba, mikor felülve az ölébe, egyenesen a remegő férfiasságára néztem. Annyira vonzott, szinte ordított utánam, én pedig már hajoltam is, hogy egy levegővételnyi szünet után, az ajkaim közé fogadhassam. Mark keze automatikusan a hajamba siklott, s míg kezdetben én diktáltam az ütemet, az egyre fokozódó ingerek hatására egy idő után, már az ő kezének liftező ütemére merült el, majd bukott a felszínre a számból. Pulzált bennem az adrenalin, ahogy egy-egy pillanatra fellesve Mark ádámcsutkájára meredtem. Annyira izgató volt, miközben a nyögéseinek ütemére táncolt a nyakán. Egy határozott mozdulattal fellöktem magam, s mielőtt bármit is mondhatott volna, már csókoltam is a kemény kis dudort. Ezzel viszont elértem, hogy végre közvetlenül érintsék egymást a nemességeink. Nem számoltam rá, de a legfantasztikusabb érzést váltotta ki belőlem, s a hangokból ítélve, Markból is. Egy kósza gondolattól vezérelve pedig, apró lökésekkel ingereltem, minek hatására Mark lábai, az alatta összegyűrt takarót tépték.
- Érj hozzám végre, Mark! – adtam az utasítást, majd megfogva a kezét, egyenesen a fenekem felé vontam.
- De fájni fog! – Visszakozott, amiben volt némi igazság. Így elhúzva az ujjait egyenesen az ajkaim közé nyomtam, majd tövig bekapva a létező legtöbb nyálamat az ujjai köré vontam. Ez idő alatt pedig egy pillanatra se néztem félre, csakis egyenesen a pirosló arcát figyeltem, elnyíló ajkát, amin keresztül felszínesen kapkodta a levegőt, és azokat a tüzes szemeket, amik ebben a gyenge fényben is úgy ragyogtak, mint ezernyi csillag, a végtelen sötétségben.
- Most már jó lesz. – Nyugtattam meg, s a már síkossá vált ujjait vártam, hogy végre elmerüljenek bennem. – Gyerünk, Mark. Nem bírom tovább, érezni akarlak! – Könyörögtem neki, amitől előbb megremegett, majd egy gyors csókot követően határozottan belém hatolt. Az érzéstől csillagokat láttam, apró fehér pontokat, behunyt szemhéjaimon keresztül. Feszített, és rettentően fájt, amit Mark is megérezhetett, mert amilyen hirtelen merült el, olyan gyorsan vissza is húzta a mutatóujját. – Ne! Ne merészeld kihúzni! – Adtam parancsba, s előbb csak lassan, majd egyre határozottabban én magam ültem rá az ujjára. Ziláltam, majd a két kezemmel, enyhítve a feszítő érzést, a fenekem két partját húztam széjjel. – Mark, a következőt! – Nyögtem neki, mire már éreztem is az újabb hullámot. Ez talán még a korábbinál is jobban feszített, de nem mertem megszólalni. Magamban küszködtem a fájdalommal, s vártam az enyhülést, ami elhozza nekem a gyönyört. Mark viszont hamar kapcsolt, majd felhajolva gyengéden csókolt, ahol csak ért. Az ujjait pedig, mélyen bennem tartva forgatta. Ez volt az a pillanat, mikor ismét elleptek a csillagok. Feszített, de a vágy erősebb volt a fájdalomnál. Mark pedig mindent elkövetett, hogy a lehető legkevesebb rossz élménnyel gazdagodhassak. Ezt pedig a csókjaimmal háláltam meg. Fogaim között ropogtatva izgattam a kemény bimbókat a mellkasán, majd a nyelvem puhaságával enyhítettem a kínt.


- Most már rendben leszek, Mark! – Leheltem nyálas puszikat a mellizmaira. -  Téged akarlak! – Felszegtem a fejemet, és a tekintetét kerestem. Éreztetni akartam, hogy eljött végre a mi időnk, de Markon a kétség legapróbb szikráját se véltem felfedezni. Ugyan úgy lüktetett benne az a fékevesztett szenvedély, ami bennem is, és már szavak nélkül is tudtunk, nincs már mire tovább várnunk. Egy másodpercre távolodtam el a csípőjétől, amíg lenyúlva a kezei közé nem vette, a már nyálas férfiasságát. Két ujjal megtámasztva állította egyenesen az ég felé, és várta, hogy visszahelyezzem magamat. Nem néztem, merre üljek, bíztam Markban. Tenyeremet a két mellére helyeztem, hogy a súlyomat eloszlassam, majd őrjítően lassan elkezdtem ereszkedni. Éreztem a kemény, kerek csúcsot, ahogy a járatomnak feszült, majd mélyen beszívva a levegőt, határozottan magamba engedtem. Soha életemben nem éreztem azt az őrjítő kínt, amit akkor, abban a pillanatban. De a világ legcsodásabb fájdalma volt ez. Éreztem, hogy bennem lüktetett, s annak ütemére Mark kapkodta a levegőt. Nem bírtam mozdulni, csak lassan hajoltam közel hozzá, hogy az ajkunk összeérhessen. Mark viszont ennél óvatlanabb volt. Egy pillanatra csupán, de megbillent a csípője, amitől a bennem feszülő éke, megmozdult. Egyszerre nyögtünk bele a másik ajkába, de egyúttal éreztük, hogy megtört a jég. A következő, tudatos mozgás már sokkal könnyebben ment, másodpercekkel később pedig csak a bőrünk izgató csattanásaira, és annak ütemére figyeltünk. Vágytam rá, annyira érezni akartam, most pedig végre megkaptam, teljes valójában. Alig bírtuk a levegőt kapkodni, miközben szüntelenül hajszoltuk egymást. Mark lehunyt szemmel nyögött az éjszakába, majd az eddig, a lepedőt tépő ujjaival, a zabolátlanul hintázó férfiasságomhoz kapott. A kettősségtől pedig elvesztettem az eszem. Éreztem a belsőmet széttépő forróságot, s az ékemen ritmikusan pulzáló kezeket. A hasamban égni kezdett a vágy, aminek forró magjának előjele, szégyentelenül csorgott le, Mark hússzú ujjain.
- Mark, nem bírom tovább! – Nyüszögtem, majd hangom is elhalt, ahogy egy különös, mozdulattal, s talán az eddigi legmélyebb lökésével, valamit eltalált bennem. Egy másodpercig nem bírtam lélegezni, nem bírtam gondolkodni, csak az a mámoros érzés járt az eszemben, amit újra érezni akartam. Mark is észre vette, majd egy hasonlóan erős lökéssel, és ugyan azzal a technikával újra megérintett, de ezután még egy aprót, egy utolsó utánit lökött magán, mire képtelen voltam már hangot kiadni. Tátott szájjal feszültem meg, és csak a forróság térített észhez, ami előbb Mark ujjait, majd a hasamat lepték el. Lassan csorgott, nyúlánk volt és ragyogott, majd mikor végre elcsitult, Mark egy minden eddiginél hangosabb nyögéssel, a csípőmre fogott, s mélyen bennem tárta szélesre, gyönyörének hófehér kapuját.

Lustán nyúltunk el, egymásba gabalyodva. Mark keze apró köröket rajzolt a csupasz hátamra, aminek következtében libabőr lepte el az egész testemet. Még mindig lüktetett az ölem, s az érzésre akaratlanul is elmosolyodtam. Mark pedig szó nélkül tudta, mi csalt mosolyt az arcomra, mire szorosan átölelt, majd egy gyengéd puszit lehelve az ajkamra, pillanatok alatt álomba szenderült. Még néztem egy darabig, kisimult arcát, amin még most is ott piroslott az előbbi szeretkezésünk boldog emléke, majd mélyebben elfészkelve magamat a karjai közt, én is álomra tértem.



5 megjegyzés:

  1. Ha már a három kedvenc Jinyoung párosításomat kilőtted, nem akarsz egy JinGyeom ficit is írni? Just asking... Ha ki akarnál engesztelni, amiért az éjszaka közepén "letámadtál" ezzel? :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a gond, hogy őket valahogy nem megy elképzelnem... ><
      Esküszöm, tóbbet ilyennel nem zaklatlak. ^^

      Törlés
  2. Jól van, jó lesz bármi, amiben Jinie van. ;)

    VálaszTörlés
  3. Huhú.
    Ez elég fülledt volt... ha érted mire gondolok ;) talán ilyen részletesen még nem olvastam aktjelenetet. De nagyon-nagyon tetszett :33

    Ps. bocsánaaat, hogy ilyen sok ideig nem kommenteltem:( inkább megyek és elolvasom a másik 2 friss one shotot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halkan megsúgom, visszafogtam magamat ^^ azonban örülök, hogy tetszett :D

      Ugyan, a lényeg, ne maradt el. ^^

      Törlés