Az első hó
Fáradtan nyúltam el a takaró melege alatt. Lehunyt pilláimmal a tegnap este fülledt emlékképei sorakoztak fel, egymást követve. A fülemben még ott csengett minden elsóhajtott vallomás. Mosoly ült az arcomra. Bizsergett minden ujjpercem, ahogy még most is éreztem bőrének puhaságát. Az orromat a párnába álmodott illata lengte körbe. Csak ekkor ért a felismerés hűvös fuvallata. Ő nem volt mellettem. Hiánya bennem is űrt hagyott. Azt hittem, az első átszeretett éjszakánk után egymás átölelve ébredünk. Magányomban a karjaim közé szorítottam a térdeimet. Egy pillanatra elhittem, hogy őt ölelem. Nyílt az ajtó. A meztelen lábnyomok halkan csattogtak a fapadlón. Mosolyomat a párnába rejtve, színleltem az álmomat. Csak a fülemre hagyatkoztam. Mintha valami csörrent volna mellettem. A kíváncsiság elemi erővel próbálta feltépni a szemhéjamat. Megsüllyed mellettem a matrac, mire magam is megmozdulok. A takaró alá hűvös szellő költözik, ami libabőrbe öltözteti meztelenségemet. Megborzongok a bőrömet ért hűs levegőtől, ami egy másodperc alatt vált lángoló forrósággá. Puha ajkak gyengéd játéka borítja be a vállamat. Ujjak óvatos simítása ébresztgeti a karomat fedő szőrszálakat. Nem engedek a csábításnak, pedig minden sejtem a látványáért kiált. Orromba ismét bekúszik az illata, azaz édeskés mámor, ami mellett valami más is helyet kap.
- Jó reggelt, Angyalom! - Dorombol már a nyakamba. Karcosabb a hangja reggel. Imádom, mikor ilyen. Néha csak hallgatom, hogyan hagyja hátra, és vált át arra a csilingelő tónusra, amivel minden nap mosolyt csal az arcomra.
Megcsókolja az arcomat, puszit hint az orromra. Még csendben tűröm, leplezem, ám mikor puha ajka az enyémhez ér, testem minden pontjában száguldani kezd a vér. Elmosolyodik a csókba, amint megérzi mohóságom. Kezeimmel a tarkójára kúszok, úgy tartom még egy pillanatnál tovább. Már én is mosolygok. Együtt mozgunk a takaró rejteke alatt. Halk sóhajok űzik bennem a vágyat, mikor kezeivel lassan halad lefele. Lángol a testem, ahogyan a combjaim közé simul. Ajkam egy másodpercre elnémul, egyedül forró csókja olvasztja fel a bennem rekedt szavakat. Gyorsan ér utol a mámor. Egymást karolva pihegünk. Ujjaim a hajtincsekkel játszanak. A fejemet oldalra fordítom. Odakint sűrű pelyhekben hullani kezd a hó. Csak nézem, ahogy a párkányon egymást fedve, egyre nagyobb kupacba gyűlnek. Olyan tiszta, törékeny csoda. Kettőnkre gondolok. A lángoló vágyra, ami szinte felperzseli a lényemet. A szerelemre, ami oly tiszta, akárcsak a párkányra hulló első hó.
