Így történt 18+

Így történt

Furcsa, hörgő hang szabadul fel a torkomból. De miért is csodálkozok, elvégre egy igen méretes pénisz a torkomat, egy másik pedig a prosztatámat masszírozza éppen. 

Most biztosan felmerül benned a kérdés, mégis hogyan kerültem ebbe a számomra kifogástalan helyzetbe, de mielőtt elmesélném, muszáj hangot adnom az élvezeteknek. Kérlek, nézd el nekem, elvégre ki az, aki úgy szeretkezik, hogy nem nyilvánítja ki a tőle telhető leghangosabban, mennyire mennyei érzés keríti hatalmába.

- Jézusom, abba ne hagyd, Jinyoung. El fogok menni. – A párom széles mosollyal néz le rám, mialatt a csípőjét vadul ringatja. A szerszáma fel-felbukik a látószögemben, hogy aztán újra elmerülhessen bennem, olyan mélyen, amennyire csak a természet adta adottságoktól lehetséges. A lábujjaimmal a lepedőt gyűröm, kezemmel az ágyékom felé araszolok. Megcsúsznak az ujjaim a hasamra folyt nedvemtől, aminek hatására minden porcikám remegni kezd. 

- Na és, mi lesz velem? – Egy hang tolakodik be a testünk csattanásaiból, s zavarbaejtő nyögéseinkből komponált muzsikába. Hát persze, hol marad a jutalomfalat. Kinyitom  a szemem, de bandzsítanom kell, hogy rendesen fókuszálni tudjak az arcomat simogató farokra. A csúcsa fehér gyöngyszemekként szivárog, ami egyenesen a szám sarkához folyik. Kinyújtom a nyelvem, s előbb a kesernyés ízt fogadom, majd egyenesen beinvitálom a számba ennek az idegennek a férfiasságát.

Oké, úgy érzem, túlvagytok a második sokkon. Jogos a kérdés, ki ez az idegen, és miért élvezem, hogy kishíján a gyomromig tolja be magát.  Az egész Jinyoung ötlete volt, becsszó. Ami engem illet, soha nem voltam semmi jónak az elrontója, és ha a fennálló helyzetet nézzük, nem is most kezdtem el.

Szóval, ahogy már említettem, Jinyoung pár órája, két elképesztően jó, rengeteg orgazmussal járó szex között hozta fel az ötletet, pusztán megbeszélés címszó alatt. Annyi volt a terv, hogy egy kis kalandot csempésznénk a takaró alá. Igen jól gondolod, az én egyetlen gombszemű szerelmemnek nem éppen átlagos az ízlése. Ha elmesélném, mi mindent kell nekem tennem ahhoz, hogy kielégítsem, fennállna annak a veszélye, hogy elszaladnátok. De akkor kinek mesélném el, hogyan került az ágyunkba ez a Mark nevű félisten? Apropó Mark...

- Cseréljünk helyet – lihegem, mialatt a kezemmel igyekszem kicsit távolabb tolni Jinyoung combjait. – Ki fog akadni az állkapcsom, ha továbbra is ilyen erősen ostromolsz. Adok gyors választ az elködösült, kérdő tekinteteknek. Jinyoung kicsúszik belőelem, amitől felszisszenek. Ragacsos nedv csorog le bőrömről a lepedőre. Megragadja a csípőmet, majd a hasamnál fogva fekve tart még az ágyon. Felkapom a fejem és már ott is van. A csókja az a mámor, ami a keserű ondót is a legédesebb mézzé varázsolja a számban. Összeakad a nyelvünk, belőle veszem a levegőt, ő a tüdőm, a szívem. Soha, senki nem pótolja az a gyönyört, amit ő okoz nekem pusztán egyetlen csókjával. Fél kezemmel a hajába tépek, mire mordul egyet. A fogaival az ajkamba mar. Fáj, de elviselem. Ez az aprócska kín, amit egymásnak okozunk, fűszer csupán az együttlétünkben. 

Játszanak az ujjaim a tincseivel, míg a másik kezem egy igen kemény szerszámon dolgozik szorgosan. Férfias hörgéseket, csókok cuppogásait verik vissza a hálószoba falai. Egy utolsó csókot követően pedig összegabajodnak a végtagok. Engem két határozott kéz fordít a hasamra, mire a lábaimat automatikusan felhúzom, hogy a fenekem kitárulkozva várja az újabb menetet. A kezeimet kinyújtom, akár egy farkát csóváló kutya, úgy várom a jutalomfalatot. Jinyoung most előttem térdepel, így egyvonalban az arcom előtt markolja a péniszét. Kegyetlen velem, mert pont abban a távolságban simogatja magát, amit én már nem érek el. Hátrapillantok, Mark kezei szorosan tartják a csípőmet. Beszívom a levegőt, mikor megérzem magamban. Lüktet a testemben, én pedig képtelen vagyok halkan viselni, ahogy egyre mélyebbre kerül. Lihegek, a nyálam csak úgy ömlik ki belőlem. Szétfeszít Mark méretes férfiassága. Lehunyom a szemem, a sötétségben arany pöttyök jelennek meg. Tényleg igaz, hogy egy igazán jó szex, a csillagokig repíthet.  

Azt hiszem, egyelőre ennyit Markról. Hol is tartottam? Ja, meg is van.

Épp az ingemet gombolom befele, Jinyoung pedig a fürdőben zselézi a haját. Kihallatszódik a telefonján bekapcsolt zene. A tükörben még vetek egy utolsó pillantást magamra, Jinyoung már a cipőjét húzza. Hideg van kint, a kezemet egymáshoz dörzsölöm, mikor Jinyoung megfogja és az ujjait körékulcsolva húzza be a zsebébe. Rámosolygok, s a másikat a sajátomba rejtem. Szöul melegnegyede hangos a különböző bárokból kiszűrődő zenétől. A sarkon egy kis kifőzdében kedves mosollyal üdvözöl a nagyi. Mi csak így hívjuk, ő itt mindenki nagyija. Évekkel ezelőtt az unokája elé állt a szüleinek, és közölte velük, ő márpedig a faszt szeretni. Jó, nem biztos, hogy így, de a lényeg ugyanaz. Szóval a szülei nem fogadták el a tényt, hogy egy köcsögöt neveltek fel. Így a fiú a nagyihoz került, a nagyi mindenki meglepetésére, aki először hallja a történetét, a lehető legnagyobb elfogadással vette magához az unokát. Azonban az unoka gyenge volt. Nem volt képes elfogadni, hogy azok, akiket azt hitte a világon a legjobban szeret, és viszont szeretik, pont azok az emberek árulják el. Így az unoka egy napon leugrott a magasból. A nagyi összetört, de nem sokáig. Pár éve nyitotta meg a kifőzdét a melegnegyed sarkán, hogy az oda betévedt, kitagadott ferdehajlamúaknak mosolyt csaljon az arcára, s melegséget a szívükbe. Így lett ő mindenki nagyija. 

Én aztán jól el tudok kanyarodni a lényegről, ezerszer is elnézést. Tehát a kifőzdében ismét felhozza Jinyoung az ötletet, miszerint keressünk magunknak egy harmadik felet. Megtörlöm a szám sarkát. Jinyoungnak be nem áll a szája. Elmeséli, mi mindent csinálna velem, velünk. Mi mindent csinálnánk együtt. Már a puszta gondolattól megrándul a péniszem. Jinyoung ujja apró köröket rajzol a kézfejemre, csendben várja, míg megemésztem a hallottakat.

- És, ha nem tetszik, hogy valaki más farkától élvezel el? Mi van, ha az övé nagyobb, keményebb, mint az enyém, és elhagysz miatta. Jinyoung, abba belehalnék. 

- Akkor egyezzünk meg abban, hogy engem nem fog megdugni. Mit szólsz? Akárhogy nézem, itt te fogsz a lehető legjobban járni. – Kacsint, s a lábával az enyémet simogatja az asztal alatt.

- Nagyon magabiztos vagy. Mi van, ha én hagylak el miatta? 

Jinyoung felnevet, néhányan ránk néznek, de egy pillanat múlva tovább folynak a beszélgetések.

- Ahhoz túlságosan szeretsz engem. – Felfújom az arcomat, talán óvodás viselkedés, de ennél jobban semmi nem reprezentálja az állapotomat.

- És én is mindennél jobban szeretlek téged, kis puffancsom. Gyerünk, ez csak egy kis játék. – Elolvadok a vallomásától. A szemébe nézek, ragyognak az íriszei, szerelemtől csillog mind a két fekete golyó, ami kiöli belőlem az utolsó kétséget is.

- Nem bánom, de ha azt mondom, elég, szó nélkül kirakjuk a lakásból. Ha kell, álló cerkával is. – Megint hangosan nevet, most viszont a csóktól halkul el, amit váltunk. Mély, lassú a csók, a bizalom és szerelem kapcsolja össze az ajkainkat.

A szórakozóhely zsúfolt táncparkettje mellett ülünk a bárszéken. Jinyoung ujjai között egy koktélpohár táncol, a tömeg felé mutatva. Másik keze a derekamon pihen. 

- Mit szólsz hozzá? – Bök a pohárral a nem messze tőlünk vadul ringatózó, fehér ingű férfira. A haja a szemébe hullik, időnként az ujjával sepri a füle mögé. Vékony, a lábai szinte a nyakáig érnek. Túl törékeny, megrázom a fejem.  – Na és ő? – Egy kanárisárga hajú pasira mutat. A nadrágja feszül a lábain, kidomborítva mindazt, amivel megáldotta az anyatermészet. Nyelnem kell, hogy megnedvesítsem a torkomat, mikor elképzelem, hogy az a méretes szerszám esetleg bennem robbanna fel. Már a nyelvemen van az igen, mikor egy hosszú parókát viselő, koktélruhában ringó férfi a karjai közé nem húzza, és a lelket is kicsókolja belőle. 

Magam is meglepődök azon, mennyire csalódott vagyok, mert nem lelünk valakit, aki benne lenne egy kis mókában. A csaposnak intek, mikor mellénk egy magas, piszkosszőke hajú, fénylő mosolyú fiú foglal helyet. Egy rövidet kér, amire várakozva a zene ritmusára dobol a pulton. Jinyoung szorítása erősödik a derekamon. Lopva lessük az idegent mellettünk. Fekete szatén ing van rajta, a felső két gomb nincs begombolva, szabadon hagyva ezáltal a hófehér mellkasának apró részletét. Kopott farmernadrágja a térdénél lyukas. Vékony, de nem az a törékeny fajta. Ahogy ül, megfeszül a combizmán a nadrág. Jinyoung csuklik egyet, mire ránézek. Látom, hogy tekintete a fiún cikázik. Követem hát vissza én is a példáját, mikor megpillantom azt, amitől az imént meglepődött Jinyoung. A dudor, ha akarna se tudna elrejtőzni az ölében, szinte kiszakítja az anyagot. Ő az. Ő kell.

Na, most vagyok csak bajban. Meséljem el mindazt, hogyan sikerült Jinyoungnak nem egészen tíz percébe, meggyőznie a srácot vagy térjek a lényegre? Szerintem tudom a választ. Szóval a buliból hazafele tartunk, Mark pedig épp azt ecseteli, mennyire nehéz a fővárosban lakást találnia. Egyetemista, akárcsak mi. A pasija nemrég rúgta ki, és évközben még a kollégiumi szoba is kilőve. Jinyounggal egymásra nézünk. Mindketten ismerjük az érzést, mikor senki nem áll mögötted, aki támogatna. Hazaérünk. Mark kikéreszkedik a mosdóba, én pedig most először kezdek kicsit pánikba esni. A talpammal dobolok, mire Jinyoung elém lép, hogy megöleljen. Apróságokat suttog a hajamba, hogy megnyugodjak. A suttogást csókjaival váltja fel. Észbe se kapok, s már le is csókolja rólam az ingemet. 

- Hűha, itt aztán jól beindultak a dolgok, míg kint voltam. - Jinyoung nem hagyja abba a kényeztetésem, a nyelvével izgatja a mellbimbómat. Tudja, hogy attól elvesztem a fejem. Markot csak a szeme sarkából lesem, ahogy felém sétál. Kezével a hátamat simítja, míg az ajkával a nyakamon kidudorodó eret csókolja végig. Elveszek a csókokban, a nadrágom borzasztóan feszít. Apró léptekkel haladunk a háló fele, mikor Jinyoung elszakad tőlem, s még az ajtó előtt bokáig rántja le rólam a nadrágot alsóval együtt. Felnyögök, mikor a keze a fenekembe mar, Mark pedig egy határozott mozdulattal rám markol. 

- Istenem!

Hullámzik a testem. Egyszerre vonaglunk mind a hárman. 

És meg is érkeztünk, most már te is tudod, hogy valójában így történt hármunk kalandja, na de a folytatás, az az igazi habja a tortának.

Jinyoung pénisze a számat ostromolja, ugyan abban az ütemben, amiben Mark belém hatol. Szétfeszít a kín. Kicsordul a szememből egy könnycsepp, amit Jinyoung az ujjával szárít fel. Kihúzza magát a számból, s hátra fekszik a párnák közé. Kezével felém nyúl.

- Gyere ide! 

Megyek, egy szavába kerül és már mászok is felé, lábaimmal közrefogom. Jinyoung a péniszét markolja, s ahogy felé kerülök egyenesen felállítja. Elmosolyodok, s a következő pillanatban már bele is ültem. Feszít, de nem érdekel, hamar átveszi a fájdalmat a gyönyör érzése. Lassan ringunk, ráfekszem a mellkasára. Sóhajok, kéjes nyögések kusza egyvelege vesz minket körbe. 

Már épp megszokom a méretét, mire Mark mögém térdel, s egy lasú, ám határozott mozdulattal ő maga is belémhatol. Felvisítok. Mintha ketté téptek volna. Jinyoung a hátamat simogatja, próbál csitítani, de neki is nehezére esik megszólalni. Ritmikusan döf belém, s ahogy megpihen Mark kemény farka veszi át a helyét. Nincs szünet, egy másodpercnyi megkönnyebbülés se. Egyszerre mélyednek el, egyszerre érintik meg a pontot, ami után nincs visszaút. Jinyoung és közém kapok, markora fogom a péniszemet. Életem egyik legnagyobb orgazmusát élem át. Egész testem remeg, miközben a szerelmem hasára élvezek. Megfeszülök, ezt Jinyoung és Mark is érzi. Hangjuk rekedt, mély hörgés. Mark kirántja magát belőlem. Érzem, ahogy a hátamra élvez, forró magja folyik le rólam, mialatt Jinyoung  mélyen bennem megy el. Kapkodjuk a levegőt. Szemem elől nem akar eltűnni a köd. Zsibbadt fenekemből lassan szivárog kifele a szerelmem magja. 

Elvesztem az időérzékem, arra se emlékszem, mikor aludtam el, csupán annyi marad meg, hogy Jinyoung magunkra terít egy takarót, Mark pedig mellénk fekszik. Neki is jut a takaróból. Nem dobjuk ki. Ha akarnánk, se tudnánk most megmozdulni. 

Reggel kávé illatára kelek. A nap sugarai befurakodnak a reluxa között. A konyhából hangok szűrődnek be. Megfordulok, de a hirtelen mozdulatra felszisszenek. Sajog a fenekem, ami egyből eszembe juttatja a tegnap este minden emlékképét. Elpirulni nincs időm, már nyílik is az ajtó, amin Jinyoung lép be, kezében egy megpakolt tálca reggelivel, s egy szál rózsával. Meglep a virág, de nem adok neki hangot. Mögötte Mark áll. A reggeli fényben sokkal szelídebb kisugárzással, mint képzeltem. Biccentek egyet, mivel a masszív oboázástól a hangomnak is búcsút inthetek egy ideig. 

- Jó reggelt, Angyalom! – Jinyoung csókkal köszönt, ami talán hosszabbra sikerül, mint amilyenre tervezte. Mark az ajtóban megköszörüli a torkát, mire szétrebbenünk. 

- Akkor én megyek is. – Szedelőzködik, Jinyoung pedig megragadja a kezemet. A szájához emeli, hogy egy gyengéd csókot hintsen a kézfejemre. A szemébe nézek. Nyoma sincs kétségeknek, ugyan az a két gyönyörű, szerelmes szempár néz vissza rám, mint eddig bármikor. Elmosolyodok.

- Várj! – Jinyoung szorosan összefűzi az ujjainkat. – Maradj itt reggelire!