Sötét van a
szobában. Nem akartam elhúzni a függönyt, hisz’ mi értelme lett volna? Szorosan
markolva a telefonomat, gondolom át életem minden, eddig eltöltött másodpercét.
Innen már nem fordulhatok vissza. Ujjaim szüntelenül pötyögik az
érintőképernyőt. Már senki sem állíthat meg. Mindent előkészítve, és napokig
mérlegelve gondoltam át, amire most készülök. Egy utolsó üzenet, egy végső
búcsú szeretett testvéremtől. Vajon megbocsájt majd? De nem érdekel, már
eldöntöttem. Hüvelykujjam hezitálás nélkül nyomja meg a küldés gombot.
Elbúcsúztam.
Mélyen
beszívom a levegőt. Mellkasom szüntelen emelkedik, érzem, hogy szédülök. Lassan
fekszem el a földön, bár testem akár az ólom. Húzza a föld, vonz, magához
láncol. Szememet lehunyom, körbeölel a sötétség. Előttem vannak. Látom őket, a
családom, a banda, mindenki nekem integet. Isten veletek!
*
Egyedül vagyok, senki sincs velem
Már egy jó ideje tervezem
Barátok, családom nélkülem
Tudom rossz lesz, elhiszem
Fájni fog, hisz’ elmegyek,
De megőrzitek az emlékemet
Lelked találjon békét ! Ugye már szebb világból tekintesz le ránk?Szomorú,hogy egy ilyen fiatal és tehetséges élet távozott így el,és éppen nem volt senki ott akkor mellette, aki vissza tartsa !
VálaszTörlésHa vissza lehetne forgatni az időt, ha ott lett volna valaki, hogy fogja a kezét, ha átölelte volna valaki... De elment, és többé nem jön vissza. Viszont, többé már nem szenved, remélem Odafentről mosolyog, látva az a millió embert, akik érte hullajtanak könnyeket, látva, hogy mennyi ember szereti és mindig is szeretni fogja Őt.
Törlés