Csodák kora - Hetedik fejezet

Nem bírok várni többé

JinYoung

Egy hete, hogy JinHeet két napos megfigyelés után kiengedték a korházból. Aznap este JaeBum ügyeleti szobájában próbáltam magamat összekaparni, amíg a kislányom aludt. Nem akartam, hogy a félelem egy aprócska szikráját is meglássa a szemeimben, most, hogy már tudtam, semmi komoly baja nem volt. JaeBum végig mellettem ült, s hang nélkül simogatta hol a hátamat, hol pedig a combomat. Minden ponton, ahol csak érintett, lángolt a bőröm, ám ezt a fékezhetetlen vágyat most háttérbe kellett szorítanom. Pedig éreztem, napok óta bennem volt, hogy most már készen állok, hogy boldogan adom magam JaeBumnak, ami ma este végleg pontot tett az elhatározásom végére.

Hétvége volt, ami azt jelentette, JaeBum se ment dolgozni. Lustán nyúltunk el a takaró alatt, miközben a téli nap sugarai erőtlenül igyekeztek melegséggel átitatni a szobát.

- Öt percre szavazok. – Szólalt meg JaeBum, ahogy a telefonján leellenőrizte a pontos időt, majd jobb kezét felém nyújtva várta a válaszom.

- Ne bízd el magad, tegnap sokáig fent maradt. Mark rengeteg állatos filmet hozott neki haza, alig tudtam az ágyába parancsolni. – Már épp visszahúzta volna a kezét, elfogadva, hogy ma nem kötünk fogadást a becsapódás időpontjára, mikor a fejem alól kirántva kaptam utána, s fontam össze az ujjainkat. – Ennek a kéznek itt a helye. – Fordultam felé, azonban JaeBum reflexei gyorsabbak voltak, s már ő nyomott a párnába, miközben ajkaival az enyémeket tépte. Teljesen rám nehezedve, alig kaptam levegőt, azonban ez a fajta fuldoklás a csillagokig repített. Szabad kezemmel túrtam a hajába, ezzel bátorítva, az amúgy eléggé visszafogott tettét.

- Apa! Éhes vagyok! – Törte ránk az ajtót, JinHee, mire a meglepettségtől kis híján, a földön landolt JaeBum.

- Na, mit mondtam, öt perc. – Súgta még egy utolsó csókkal karöltve a fülembe, majd elővéve legragyogóbb mosolyát, pattant ki az ágyból, hogy a karjaiba vehesse a lányomat. – Hercegnőm, apa jelenleg nem tud felkelni az ágyból, mert fontosabb dolga akadt, én azonban boldogan készítek neked reggelit. – Hirtelen nem értettem, mire gondolt, azonban, ahogy egy leheletnyit megmozdultam, már éreztem, odalent túlságosan éber volt a testem. Zavaromban menekülni is képtelen voltam, ahogy JaeBum szemtelen mosolyával figyelt, miközben JinHeet fogta az ölében. Most először vártam azt a percet, hogy távol legyenek tőlem, ami után a párnába fojtottam az ordításomat.

Idejét se tudtam, mikor ettünk így közösen, Markkal karöltve. Bár a reggeli afférom után percekig kerültem JaeBum tekintetét, hozzá hűen hamar elérte, hogy újra olyan szerelmesen pillantsak rá, mint ahogyan szoktam.

- Mark – ivott egy kortyot JaeBum, hogy folytatni tudja -, ha minden a tervek szerint halad, ebben a hónapban elköltözünk. – Markkal egyszerre néztünk JaeBumra, majd a tökéletes szinkront meg nem szakítva szólaltunk meg.

- Hova? – Kérdeztem elsőként, s döbbenetemben a villát is kiejtettem a kezemből.

- Mióta elköltöztem YoungJaetől, terveztem a közös otthonunkat. – Nézett egyenesen a szemembe. – Nem akartam előre szólni, mert ismerve téged, úgy is lebeszéltél volna a költözésről. De, JinYoung – tette a kezét az asztalon nyugvó enyémre -, én veletek akarok élni. Mint egy boldog család. Nem függhetünk Marktól. – Pillantott mellém, ahol Mark ült, hasonló döbbenettel az arcán. – Ne aggódj, rólad is gondoskodtam. – Mosolyodott el, mire Mark felkapta a fejét. – Egy kedves barátom épp kiadó lakást keres, és ha nem zavar a tudat, hogy egy nővel kell megosztanod az otthonod, szólnék Lisának, hogy ne keressen tovább. – Kacsintott, s fél szememmel láttam, Mark félszeg mosolyát. Talán végre rá is rámosolyog a szerencse, ha egy fedél alá kerül egy lánnyal.

Az utolsó dobozokat pakoltam elfele. Észre se vettem, mennyi minden felgyűlt, mióta Marknál laktunk. Bár a játékok nagyobb részének növekedése JaeBumnak volt köszönhető. El se akartam hinni, JinHee mennyire az ujja köré csavarta egy-egy bevásárlás alatt. Ez egyszer furcsa volt, nem csak kettőnk holmijait pakolni. JaeBum a legtöbb szabadidejében az új otthonunk körül forgott, aminek köszönhetően alig maradt ideje összeszedni s dolgait. Bár égett bennem a kíváncsiság, hogy csupán egyszer elkísérjem, megnézni hol fogunk ezentúl élni, JaeBum makacsul tiltakozott, mondván, legyen számunkra meglepetés. Bíztam benne, ezért a továbbiakban nem firtattam a dolgot. A ruháit hajtogattam, miközben az orromat belengte a belőlük áradó illata, mikor JinHee lépett mellém, karjaiban Nanát szorongatva.

- Apa, mi most már örökké Jaebummal fogunk maradni? – Kérdezte, miközben ujjai közé fogta a nadrágomat.

- Angyalkám! – Hajoltam le, hogy az ölembe vegyem, s vele együtt üljek le az ágy szélére. – Bár a jövőbe nem látok – sepertem hátra a vállairól a haját -, de minden erőmmel azon leszek, hogy mi örökké együtt maradjunk, rendben? – Kérdeztem, mert láttam a szemében felcsillanni a kételyt.

- Tudod Jaebum nagyon szeret engem. – Hajtotta le a fejecskéjét. – És én is szeretem. – Folytatta, én pedig nem értettem, mire akart kilyukadni. – De ne félj, téged jobban szeretlek. – Életem, láttam a szemében, mennyire zavart volt, talán félt megosztani azt a túlcsorduló szeretetet, ami benne volt.

- Bogárkám, tudom jól, mennyire szeretsz engem. – Adtam egy cuppanós puszit az arcára. – És azt is tudom, hogy JaeBumot is nagyon szereted. – Folytattam, mire végre tudatosult bennem, mire akart kilyukadni, ennyire gyámoltalanul. – Mit szólnál, ha mostantól őt is apunak szólítanád? – Hoztam fel az ötletet, mire ragyogó szemecskéit rám meresztette. Eltűnt belőle a riadtság. Arcára festette a mosolyt a megkönnyebbülés, és már csak azt éreztem, ahogy a karjait körém fonva ölelt át szorosan, engem pedig újra ellepett az az édes eperillata.

Már tűkön ültünk az autóban, miközben az új otthonunk felé vezetett JaeBum. JinHee hangosan énekelte az aktuális kedvenc meséje dalát, én pedig a térdemen dobolva igyekeztem lehiggadni.

- Ne izgulj! – Simított a kezemre, s fonta egybe az ujjainkat. – Imádni fogjátok. – Kacsintott egy pillanatra rám, majd újra az útra szegte a pillantását.

- Úgy, mint téged, biztosan nem. – Értem el, hogy az út hátralévő részében széles mosollyal vezessen, én pedig a hirtelen jött vallomásom után, a kinti tájat szuggerálva próbáltam lehűteni a lángoló arcomat.

- Megérkeztünk! – Állította le JaeBum a kocsit, s már pattant is kifele, hogy az izgága lányomat kiszabadítsa az övek fogságából. Én csak tátott szájjal meredtem az egymás mellett sorakozó házakra.

- Melyik az? – Kérdeztem, mellé lépve.

- Az ott. – Mutatott egy hófehérre festett, hatalmas palotára. Először azt hittem viccelt velem, azonban ahogy JinHeet a karjaiban tartva elindult az ajtó felé, hirtelen megszólalni se tudtam. Némán követtem, míg bevárva a kezemért nem kapott, s egyszerre léptünk be az üveges faajtón. Tátott szájjal kapkodtam a fejemet az elrendezett szobák között. JinHee ujjongva szaladgált a hatalmas térben, kanyarogva kerülgette a bútorokat. Éreztem, hogy JaeBum minden mozzanatomat figyelte, várta a reakciómat, erre azonban nem voltak szavaim. A konyha épp olyan modern volt, mintha egy főzős műsorból hozatták volna ide. Minden pontja gyerekbiztos volt, hogy JinHee még véletlenül se sérüljön meg. A nappali tágas volt és világos, egy hatalmas kanapéval a közepén.

- Na, hogy tetszik? – Hallottam JaeBumot mögülem, ahogy hátulról átölelve hajolt a vállgödrömbe.

- Mintha álmodnék. – Szedtem össze magamat, hogy válaszolni tudjak. – JaeBum… mi ezt.. ezt meg se érdemeljük. – Nem bírtam elűzni a félelmemet, azonban JaeBum két lépéssel megkerülve nézett mélyen a szemeimbe.

- Tévedsz! – Súgta. – Ennél jóval többet érdemelnétek. JinYoung, nekem ti vagytok az életem. Bármit megadnék nektek azért, hogy biztonságban és boldogan éljetek. – Elolvadtam a karjai közt. Minden szava a szívemig hatolt. Könnyek gyűltek a szemembe, azonban hosszú idő után, most először a boldogság fakasztotta őket.

- Ennyire szeretsz engem? – Kérdeztem, sunyin mosolyogva.

- Igazából JinHee-ért rajongok, te csupán a cseresznye vagy a tejszínhab tetején. De a világ legzamatosabb cseresznyéje. – Válaszolt, én pedig abban a pillanatban az ajkára martam, ahogy befejezte. Megszűnt a világ körülöttünk, csak arra a túláradó forróságra koncentráltam, ami még most is képes volt elemészteni.

JaeBum

Az első közös vacsoránkat ettük, a közös otthonunkban. Bár felajánlottam, hogy ma este menjünk éterembe vacsorázni, JinYoung makacsul állt neki a főzésnek, mondván, muszáj kipróbálnia a vadonatúj konyhát. JinHeevel, amiben csak tudtunk segítettünk neki, s már a félig kész étel illatától is összefutott a nyál a számban.

Vacsora után még elnyúltunk a tévé előtt, amíg JinHee esti mese műsora ment benne, azonban ahogy a végefőcím felcsengett, JinHee hirtelen pattant fel közülünk.

- Ma apu mondjon nekem mesét! -  Jelentette ki, s egy kicsit elszomorodtam, azt hittem, ezt is JinYounggal fogom megtenni. Lemondóan indultam meg a szobánk felé, hogy addig lefürödhessek, ugyanis JinHee két mesénél hamarabb nem engedte el JinYoungot, mikor egy aprócska kéz az enyémekbe siklott.

- Mondasz nekem estimesét, apu? – Azt hittem rosszul hallottam. Csak döbbenten álltam, miközben JinHee fáradhatatlanul meredt fel rám, egyenesen a szemembe nézve. Kérlelő pillantása és apró, ám annál erősebb szorítása térített észhez.

- Hogyan? – Böktem ki, mert féltem, talán csak a képzeletem játszott velem.

- Te mesélj ma nekem mesét, apu! – Nem tehettem róla, ahogy a könnyeim szüntelenül hullottak az arcomon, egyszerre kaptam fel az ölembe JinHee habkönnyű testét, és csókoltam minden pontját, ahol csak értem. Azt hittem, egy idő után megtelik a szív és képtelen több szeretetet befogadni, mégis ebben a pillanatban úgy éreztem, ez a szeretet végtelen és soha el nem múló melegséggel járta át a bensőmet.

Három mese és egy altatódal után lépkedtem szinte hangtalanul a kijárat felé. Ahogy mögöttem némán becsuktam az ajtót, széles mosollyal indultam meg a hálószobánk felé.

- Elaludt? – Kérdezte JinYoung, az ágyon fekve.

- El, bár azt hittem, képtelen leszek veled tölteni az első esténket. – Kezdtem el öltözni, hogy elmehessek fürödni, azonban, ahogy háttal állva hajtottam össze a levetett pólómat, két ölelő kar fonódott a csupasz felsőtestemhez.

- Alig bírtam kivárni, hogy átgyere. – Búgta a hátamba, miközben gyengéd csókokat hintett a lapockáimra. Az érzéstől minden szőrszálam az égig eredt.

- Jin… Young – Szóltam rekedten, s éreztem a hasamban gyülekező forróságot. – Biztosan akarod? – Lehunyt szemmel élveztem, ahogy már a vállaimat lepte el édes csókjaival. Válaszul megkerülve engem, nézett a szemeimbe, s a halvány fényben tündöklő íriszeitől, minden józan idegsejtem szabadságra ment.

Gyengéden fektettem az ágyra, majd óvatosan feltérdelve fogtam a lábaim közé keskeny csípőjét. Ajkain eközben szüntelenül járták a táncukat, s ha éppen nem egymás párnáit téptük, JinYoung puha nyakán szántottam, kiismerve minden rejtett kis gyengepontját.

- Hogy… hogy szeretnéd, JinYoung? – Kérdeztem két röpke, bár annál szenvedélyesebb csók között.

- Számít ez? – Válaszolt kérdéssel, s közben sebesen kapkodta a levegőt.

- Csak ez számít. – Csókoltam a füle mögé, majd ajkammal éppen csak érintve arca vonalát, indultam vissza a csókra éhes szájához.

- Szeress engem, JaeBum!

Lustán gomboltam ki a pizsamaingjének gombjait, s hasának minden szabaddá tett pontjára csókot hintettem. JinYoung halk sóhajai csak tetőzték bennem a vágyat. Meztelen mellkasa és tündöklő szemei között cikázott a tekintetem. A világ összes csókja kevés volt ahhoz, hogy beteljek a kényeztetésével. Fentről simítottam végig az ajkaimmal, miközben kezünk egybeforrt. Éreztem a nyelvem hegyén, a nyakán lüktető eret, amit gyengéden megszívva értem el, hogy JinYoung hangosan nyögjön az éjszakába. Büszkeség töltött el, hogy már csak ennyitől elvesztette az eszét, azonban eszem ágában se volt itt leállnom. Csókokkal borítottam be a mellkasát, azt a két, kemény kis gombot, majd lefele haladva egyenesen a köldökét céloztam meg. A hasa vadul emelkedett, ahogyan a kezeimet szabaddá téve már nem csak a számmal kényeztettem. Ujjaimmal körberajzoltam a rózsaszín bimbókat, s ugyan azt az útvonalat megtéve haladtam lefelé. JinYoung kezével a lepedőt tépte, miközben a fogaival az alsó ajkába harapva próbált úrrá lenni a feltörő, kéjes hangjain.

Lüktetett az ölem, és éreztem, hogy túl szűk már a nadrágom, mégsem akartam megadni neki az enyhülést. Lepillantva nyugtáztam, hogy JinYoung is egyre nehezebben fért meg a pizsamaalsó alatt, azonban egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, ruhán keresztül csókoltam bele a már kemény férfiasságába.

- JAEBUM! – Kiáltott, s rögtön utána a szájára tette a kezét, mintha félne attól, hogy JinHee meghallhatja.

- Ne aggódj – emeltem fel a fejemet, bár a tekintetét nem láthattam, ahogy a fejét a párnába fúrta -, a mi szobánk hangszigetelt. – Erre azonban felkapta a fejét, s ezt kihasználva nyomtam ajkamat ismét a lüktető férfiasságára. Éreztem, hogy nem viselt alatta alsót, ahogy a vágynak előjele akaratlanul is átáztatta a vékony anyagot. Az ujjaimat beakasztva a gumi szélébe, húztam lefele, miközben a nyelvemmel már az ajkaimat nyaltam.

A látvány leírhatatlan volt. JinYoung formás, vékony csípője, lapos, csókoktól pirosló hasa és vadul lüktető nemessége teljesen elvették az eszemet. Feltérdelve váltam el tőle egy pillanatra, hogy én is megszabadulhassak a nadrágomtól, s utána kezeimmel JinYoung térdhajlatába nyúlva emeltem fel a lábait.

- Ne, ne légy zavarban, Életem! – Búgtam neki, mikor észrevettem, hogy a kezeibe temette az arcát. – Csak élvezd! – S már csókoltam is a puha bőrt combjának belső felén. JinYoung sóhajai, dünnyögései pedig, csak még több önbizalmat adtak nekem. Elértem az öléhez, s megvárva, míg egy pillanatig elcsitul a kéj hulláma, ami JinYoung felett teljesen átvette az uralmat, óvatosan kinyújtva a nyelvemet szántottam végig a hasára teljesen ráfeszülő férfiasságán. JinYoung keze ekkor új életre kelt, s ahogy a hajamhoz kapott, úgy fogta marokra ujjai közé a tincseimet. Nem érdekelt a fájdalom, pusztán az az édes nektár, ami betöltötte a számat, arra figyeltem. JinYoung csípője ringott, ütemet kölcsönözve ezáltal, amit csak néha szakított félbe egy-egy hangosabb nyögése.

- JaeBum, nem bírom! – Vékony hangját alig hallottam, ahogy a fülemben dübörgött a szívem, azonban érezni, éreztem, mennyire feszült már az éke. Nem akartam, hogy így érje el a csúcsot, s egy hangos cuppogás kíséretében felhagytam a kényeztetésével.

- Biztosan akarod? – Hajoltam fel, hogy hosszú idő után újra az ajkára marjak, ő pedig csak bólogatott, szavakat már képtelen volt hallatni. Ellepte a szerelem a testemet, az a színtiszta boldogság, s ujjaimat mélyen bekapva próbáltam a lehető legtöbb nyállal bevonni őket.

- Fájni fog, Egyetlenem. – Siklott a járatához a kezem, s előbb csak megnyomkodva körberajzoltam fenekének legmélyebb pontját, majd egyenesen a szemébe nézve nyomtam be mutatóujjam legelső ujjpercét.

- JÉZUSOM! – Kiáltott JinYoung, s összeszorítva a fogát próbált úrrá lenni a fájdalmán. Szemeiből akaratlanul is kicsordult a könny, amit az ajkammal szárítottam fel. Vártam, nem akartam sietni, hagytam, hadd szokja az érzést, azonban, ahogy a csípője megmozdult éreztem, hogy tovább indulhatok. A szájához kaptam, hogy elfojtsam a mélyről jövő ordítást, amit hallatni akart, ahogy az ujjamat tövig belévezettem. Csak csókoltam, hol a reszkető párnáit, hol a szeméből szüntelenül csordogáló könnyeket, s vártam. Megszűnt az idő körülöttünk, mire ismét meglibbentette a csípőjét, s éreztem, eljött az én időm. Egy lassú tempót diktálva igyekeztem tágítani, aminek kéjes nyögéseink adták a ritmusát. Majd elvesztem abban a forróságban, amivel körbeölelt. Éreztem, hogy mennyire szűk volt és feszes. Már pusztán a gondolata is megőrjített annak, hogy nemsokára benne kutathatom a gyönyör titkos kapuját.

- JinYoung, nem bírom tovább! - Leheltem az ajkaira.

- Gyere, Kedvesem! – Kapott a tarkóm után, s most először taszította az ajkainkat vad keringőbe. Elvesztem a forróságban, miközben a nyelveink szüntelenül ölelték egymást.

Egy határozott mozdulattal húzódtam ki belőle, s lassan átlépve feküdtem rá teljes testsúlyommal. Ahogyan a férfiasságunk összeért, mintha csillagokat láttam volna. JinYoung készségesen húzta fel a térdeit, s a lehető legnagyobb terpeszben várta, hogy végre elmerülhessek benne. Egy pillanatra megemelve a csípőmet, nyúltam le, s a korábban benyálazott tenyeremmel végighúztam a duzzadt ékemen. Egyedül JinYoung pirosló arcát néztem, ahogyan az ujjaimmal a járatához igazítottam a nedves csúcsomat, s előbb csak vártam, hogy a maradék feszültség is elillanhasson.

- Szeretlek, JinYoung! – Sóhajtottam, s egy mozzanattal már mélyen benne merültem el. JinYoung szája hatalmasra nyílt, azonban hang nem jött ki rajta. Szemei a plafonra meredtek, s, ahogy egy pillanatra meglibbent a csípőm, az éjszaka leghangosabb nyögését hallatva ragadta meg az oldalamat. Nem volt tudatában, ahogyan körmeivel a húsomba vájt, mégsem panaszkodtam. Csekély ára volt ez annak a fájdalomnak, amit miattam kellett elszenvednie. Csak vártam, hogy a forróság elcsituljon, hogy a szűk járata körül végre megmozdulhassak. Lüktettem benne, minden pontját éreztem, amitől alig bírtam kontrollálni magamat. Az kezeimmel JinYoungért nyúltam, bíztam abban, talán ezzel hamarabb érem el nála a megváltást.

Igazam volt. JinYoung csípője egyszerre emelkedett, ahogy ujjaimmal körbefogtam, s lustán simítottam nedves férfiasságát. Éreztem, hogy eljött az én időm, s hasonló tempóban kezdtem benne mozogni, mint amilyen iramot diktáltak az ujjaim rángó nemességén. Enyhült a szorítás, s helyét az a fékezhetetlen vágy váltotta fel, aminek nem ismertük a határát. Csókot csók követet, ahogy már fogaimmal is mélyen az ajkába martam, ő pedig a hátamat karmolta. Kezeivel a fenekemhez kapott, hogy ezzel is mélyítse a lökéseimet, amitől szüntelenül nyögdécselt. A lábait feszítve igyekezte tágan tartani magát, majd mikor egy pillanat erejéig, egy véletlen folytán eltaláltam benne egy pontot, minden porcikája megfeszült.

- Oda, JaeBum! Érints meg újra ott! – Lehelte ajkaimra, én pedig teljesítve kívánságát, nyomtam meg újra a pontot, ahonnan a gyönyöre fakadt. – Nem bírom tovább, JaeBum! – Marta a fogai között az ajkát.

- Gyere, Szerelmem! – Bíztattam, s erősebben megszorítva, majd az ujjammal a csúszóssá vált csúcsot ingerelve vártam, hogy ellepjen édes nedűjével.

Váratlanul ért, ahogyan járata teljesen rám feszült, s a nevemet kiáltva lövellte nyúlánk nedvét a mellkasára. Kapkodta a levegőt, miközben éke szüntelenül rángott a hasán, én pedig éreztem, hogy eljött az én időm. Felgyorsítva csúsztam ki, majd merültem el újra benne, mikor a hasamban feszített a felrobbanni készülő kéj. Éppen sikerült kihúzódnom belőle, és szorosan tartva JinYoung elcsituló férfiasságán az enyémet, ontottam ki magamból, vágyam minden egyes cseppjét.

Még most is rendezetlenül dobbant a szívem, ahogyan letisztogatva végre egymás karjaiban pihegtünk. Nem szóltunk, mindketten a gondolatainkba temetkezve emlékeztünk vissza az elmúlt percekre. JinYoung pirosló arcát a mellkasomba fúrta, valahányszor beugorhatott neki egy-egy pillanat, én pedig bazsalyogva hintettem puszit a füle mögötti érzékeny pontjára.

- Ez volt életem legcsodásabb éjszakája. – Suttogtam, s a lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz. – Szeretlek, JinYoung! – Vallottam be, most, hogy már elcsitultak a vágyak, majd ahogyan a szemeibe fúrtam az enyémeket, éreztem bennük a viszonzást. Íriszei ragyogtak a halvány fényben.

- Szeretlek, JaeBum! – Gyűltek könnyek a szemébe, majd felhajolva lopott gyengéd csókot tőlem, ami bár elsőre sós volt a könnyeitől, az iránta érzett szerelmemnek hála a legédesebb ízzé vált, amit valaha éreztem.